Miért sírnak a babák?

Az első dolog, amit mindenképpen ki szeretnék emelni, hogy a babák nem azért sírnak, mert minket, a környezetüket szeretnék ezáltal "manipulálni", ... bosszantani....

Ez egy nagyon régről gyökerező és sajnos még napjainkban is teret hódító tévhit, elgondolás, a babák viselkedésével kapcsolatban.

Igazából, főként az első hónapokban, a babák egyértelműen azért sírnak, mert ez az egyetlen olyan jelző és kommunikációs eszköz a kezükben, amellyel tudtunkra tudják adni, ha valamilyen számukra nem komfortos érzetük, érzésük van. Ezáltal tudnak jelezni nekünk, ha valamiben segítségre van szükségük!

Ilyen megközelítésből szemlélve, tulajdonképpen a sírással, a 'túlélésüket', mint egyfajta evolúciós szükségletüket is kifejezik.

A sírás hátterében több ok is állhat. pl. 

• éhség, szomjúság
• pelenka gondok
• hűvös vagy túl meleg környezet
• fáradtság - sok új inger. 

Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a kinti, külső világban, a baba számára minden új.
Az ismeretlen érzetek megtapasztalása, azok változatossága és mennyisége pedig könnyen túl is terhelheti őt. 

Mindezek befogadására, feldolgozására időre van szüksége...

Azt gondolom, amennyiben a babasírást ezeknek a tényezőknek az ismeretével közelítjük meg, empatikusabban tudunk odafordulni a síró babák felé.

Egy pici baba egyáltalán nem képes, a manipulációra!

Miért hibás magatartás, ha a manipuláció gondolatával a fejünkben  cselekszünk, reagálunk?

Ha azt feltételezzük, hogy a manipuláció miatt sír, mert így szeretne nálunk elérni bármit és emiatt figyelmen kívül hagyjuk jelzését vagy igényét, az számára egy negatív visszacsatolás, mellyel az a kapcsolat is sérülhet, ami közötte és az őt gondozó személy között kialakult, kialakulóban van.

Egy babának, abszolút nagy jelentőséggel bír az, hogy a sírással történő jelezésére reagáljunk!

Akkor cselekszünk helyesen, ha a sírás hátterében álló okot igyekszünk mielőbb megfejteni és rövid időn belül elhárítani. Pl. ha éhes akkor ugye megetetjük vagy ha, elfáradt akkor segítünk neki megnyugodni, ellazulni és elaludni.

Fontos, hogy a megfelelő válasz érkezzen meg hozzá, és az is, hogy a megfelelő időben. Amint ez megtörténik, az építője lesz a baba környezetébe vetett bizalmának.

Természetesen nem lehet minden percben, maximálisan elegett tenni ennek a feladatnak, de szülőként törekednünk kell arra, hogy a lehető legtöbb esetben megvalósuljon ez a magatartásunk.

Ez egy különleges jelentőséggel  bíró, alap tapasztalása lesz, mely hatását, hosszú távon, fiatal felnőtt, felnőtt korában is éreztetheti, hiszen befolyásolhatja akkori viselkedését, kapcsolatait is.

Ugyanis, ezek a kora gyermekkori tapasztalások, nem csak a jelenben, hanem a későbbi életkorra is alakítják a gyermek kötődési mintázatát. 

Az excesszív sírás

Fejlődéspszichológiai szempontból, az első 3 hónapban jelentkező sírást, ún. excesszív sírásnak nevezi a tudomány. Ez a típusú sírás, a babák 16-29 százalékánál tapasztalható.

A sírás jellemzője, hogy általában a délutáni vagy esti órákhoz közeledve jelentkezik és ekkor nagyon intenzív tud lenni. Ez az állapot, akár több héten keresztül is fent tud maradni.

Az első hónapok gyakori sírásához, sokszor szokták a csecsemőkori hasfájást kapcsolni.

Amelynek, a picik éretlen gyomor-és bélrendszeri működésüket és a betegségeket tekintve van alapja, azonban a vizsgálatok alátámasztották, hogy az első hónapok, gyakran vigasztalhatatlan sírásait, a babák, 'csupán' 11 százalékánál okozza, valóban hasi fájdalom. ( A fordítottja azonban, gyakrabban fordul elő, ugyanis a sírás során, hirtelen 'bekapdosott' levegő, lehet hasfájás okozója. )

Mindenképpen fontos a sírás okát keresni. 

Elsődlegesen szükséges kizárni azt, hogy nincs e valamilyen kórélettani működés, anatómiai eltérés a sírás hátterében.

Ha nem ez a helyzet, akkor érdemes, abban az irányban tovább gondolkozni, hogy történt e a pici babával valami olyasmi, ami a sírását eredményezheti? 

Ilyenkor nem csak a konkrét pillanatban vagy a sírást megelőző időszakban megvalósult eseményre, megtörtént dologra gondolunk, hanem egészen mélyebbre kutatva, gondolatban lépjünk vissza oda, hogy magzati életében érte e valami olyan hatás, vagy a születése körüli időszakban, vagy a születése utáni első pár napban, hétben vagy hónapban, ami a háttérben meghúzódva, kiváltó oka lehet a sírásnak.

Ha sem testi (szomatikus), sem lelki okra nem derül fény, érdemes a szűkebb és tágabb környezetét is megvizsgálni.

A babák, a kis láthatatlan csápjaikkal ugyanis nagyon jól le tudják tapogatni a környezetükben lévő személyek, érzelmi, - hangulati állapotát, melyet, ők is át tudnak venni.

Mi az, amivel segíteni tudunk egy picinek?

Igazán sokat segít a babáknak, ha testközelben tudnak ilyenkor lenni.

Az, ha azt érzik, hogy szeretve, elfogadva vannak.

Ha azt tapasztalják meg, hogy a jelzésük és sírásuk nem marad reakció nélkül, nem hagyják azt figyelmen kívül. 

Hiszen, ahogy említettem, ez egy nagyon fontos visszacsatolás számukra abban, hogy érdemes e jelezni/ szólni, hogyha bármilyen diszkomfortérzetük van vagy segítségre van szükség.

Ezek a tapasztalások, mélyen beépülő kulcstapasztalatok.

Testközelséget a ringatással, hordozással tudunk legegyszerűbben biztosítani egy baba számára. Persze, aki nem szeretne hordozni, az ne tegyen úgy, de mára, már ennek is számos és igazán jelentős pozitív hatását ismerjük. 

Pl. hogy a hordozott babák, szociálisan nyitottabbak, mozgékonyabbak, felfedezőbbek, bátrabbak. Mindezek pedig éppen amiatt tudnak megvalósulni, hogy akkor, amikor arra a legnagyobb szüksége volt a picinek, a testkontaktus, a hordozás, a válaszkészség révén, olyan bizalma épült a környezete irányába, melyet akkor is feltételez és "élvez", mikor önállóan indul annak felfedezésére! 

A testközelségnek, különleges biológiai hatásai is vannak. A piciknek ugyanis, a testi kontaktus során, a szervezetében olyan ún. endogén = a saját szervezet által termelt, ópiát anyagok szabadulnak fel, amelyek egyébként fájdalomcsillapító hatásuk révén, fájdalmat csillapítanak (ami igazán segítő lehet, ha esetleg bármilyen betegség vagy nagyon fájdalmas dolog áll a sírás hátterében) és csökkentik a babák, stressz ,- és szorongás szintjét is.

Ez a "saját" stressz és fájdalomcsökkentő rendszer, azonban, a piciknél még nem tud önműködően jelen lenni. Szükségük van a kapcsolódásra ahhoz, hogy ez a hormonális válasz az szervezetükben beinduljon, létrejöjjön.

A megnyugtatás során, olyan praktikákat is ki lehet próbálni, ami egyébként, minket felnőtteket ki tud zökkenteni. Ami nekünk is segít abban, hogy ellazuljunk, kicsit megnyugodjunk vagy leengedjük. Ilyen pl. az éneklés, a dúdolás.

Ha szülőként, nagyon elfáradtunk vagy kiborultunk abban, hogy sír a babánk és nem tudjuk őt megnyugtatni, - ez a fajta elkeseredés, egyébként egy teljesen normális szülői reakció, - hiszen ilyen helyzetben fokozottabb stressz szint áll be a szervezeten belül, akkor, ha az ember gyermek sírást hall; hátha még a sajátján tapasztalja azt, hogy valami gond lehet, - ilyenkor még inkább igyekszünk, hogy ezt elhárítsuk és minél előbb megnyugtassuk a babát. De van, hogy ez ugye nem sikerül olyan rövid időn belül, mint amire mi gondoltunk vagy számítottunk. 

Ilyenkor mi is egyre nyugtalanabbak, feszültebbek tudunk lenni, ami viszont, elkezdhet kialakítani egy ördögi kört. S mivel a babák, át tudják venni a mellettük lévő személy érzelmi és hangulati állapotát, így, ha a mi feszültségünk fokozódik, akkor az övék is fokozódni fog és ettől még jobban sírhatnak... Amitől mi még feszültebbek lehetünk... és saját hibánkon kívül, viszonylag gyorsan bele tudunk kerülni egy olyan negatív spirálba, amiből már nehéz esetleg önmagunk kijönni.

Így hát, hogyha van ilyenkor mellettünk más felnőtt személy, akinek a segítségét igénybe vehetjük, akire támaszkodhatunk, akár fizikailag, akár érzelmileg, akkor érdemes őt is megkérni, hogy segítsen be és próbálja meg ő megnyugtatni a pici babát.

...egy nyugodtabban dobogó szív, egy pihentebb ölelő kar, olykor elhozhatja a megoldást mindenki számára. 

Ne féljünk hát és ne is szégyelljünk segítséget kérni, ilyen helyzetben sem.